Két kör játék között keresnem kellett egy magán fogászatot Budapesten

Imádok játszani a számítógépen. Sokan esküsznek a különböző konzolokra, de én mindig is PC párti voltam. Egy konzol tényleg csak játékra jó, az ember ígyis, úgyis venne mellé még egy számítógépet is, szóval lényegében nincs értelme. Szerintem. Bár biztos sokan megköveznének ezért, én attól még így gondolom.

Persze azt kár lenne tagadni, hogy egy gamer gép legalább annyiba kerül, mint egy konzol, ha éppen nem többe, de mindenképpen megéri, hiszen ezeken nemcsak játszani lehet. Ugyan úgy alkalmas filmnézésre, internetezésre, e-mailek elküldésére és még sorolhatnám. Lényegében akinek ilyen gépe van, az bármit tud használni. A legújabb játékoknak elég komoly gépigénye van, egy valamirevaló játékos pedig nem akarna azért lemaradni egyetlen újdonságról sem, mert régi, vagy éppen lassú a PC-je. Ilyenkor jön a nagyobb RAM, erősebb videokártya, nagyobb tárhely és a többi és a többi… Higgye el nekem nyugodtan bárki: Amelyik gépen elindulnak a legújabb, legprofibb játékok, azzal aztán bármit lehet csinálni, bármit rátelepíteni.

 

Én magam is sokszor netezek a gépemen és nem feltétlen csak amiatt, hogy új játékot vásároljak, vagy gameplay-t nézzek. Legutóbb például azt kellett beütnöm a keresőbe, hogy magán fogászat Budapest, mert annyira fájt a fogam, hogy nem bírtam már tovább. Hetek óta fájt, mire hajlandó voltam rászánni magam arra, hogy megnézessem egy szakemberrel. Igazándiból gyerekkorom óta rettegek a fogorvostól. Biztos mindenkinek vannak olyan emlékei még gyerekkorából, mikor az egész osztály elrángatták a fogorvoshoz és a doktor néni vagy bácsi mindenkit megnézett, riogatott, vagy esetleg még el is rontotta a fogait. Na, ilyen élményeket gyűjtöttem én is általános iskolás korom óta, szóval miután elballagtam, megfogadtam, hogy én aztán soha többet nem fogok fogorvoshoz menni.

Persze ez nem így működik, hiszen az embernek alkalomadtán szüksége van kezelésre, vagy esetleg csak egy kis ellenőrzésre, hogy minden rendben van-e. Nos, én ezekkel nem törődtem és meg is lett a baj. Huszonöt évesen úgy ültem otthon a székemben, lüktető, fájó foggal, hogy most vagy meghalok, annyira rossz, vagy tényleg elmegyek orvoshoz. Nehezen ugyan, de inkább az utóbbit választottam. Abban biztos voltam, hogy csakis magánrendelőbe vagyok hajlandó menni, mert ott egyrészt időpontot kap az ember, szóval nem kell órákon át, gyomorgörccsel a váróban ülnie, másrészt pedig az a tapasztalatom, legyen szó bármilyen orvosról is, hogy a magánrendelőkben nagyobb biztonságban érzem magam.

 

Félve mentem el az orvoshoz, akit netes keresésemnek köszönhetően találtam, és a biztonság kedvéért elmondtam neki is, hogy rettegek tőle. Ő csak nevetett és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, nem fog ő bántani engem, hanem csak segít, hogy elmúljon a fájdalmam. Megvizsgált és megállapította, hogy két fogam is lyukas. Nem örültem neki, de hát mit tehet az ember, ha már ott ültem abban a székben, ki kellett bírnom magát a kezelést is, hiszen attól nem múlik el a fájdalom, hogy az orvos nevén nevezte a problémát. Tenni is kell ellene.

 

Meglepődtem egyébként, mert az egész kezelés fájdalommentes volt. Nem mondom, hogy ez volt életem valaha volt legjobb órája, hiszen szívesebben ültem volna otthon a gép előtt, de ahhoz képest, hogy egy fogorvos székében ültem, egészen jól éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy azóta minden fájdalmam elmúlt és újra nyugodtan tudom élni a mindennapjaimat.

Egyébként a fogorvos nagyon szimpatikus volt, és mivel nem is félek tőle, ezért megfogadtam, hogy ezen túl félévente egyszer elmegyek hozzá, hogy ránézzen a fogaimra.