Játékest a családdal

 

Amikor kicsi voltam, annyi játékom volt a szobámban, hogy néha simán el tudtam bújni, de úgy, hogy aztán anyáék meg sem találtak. Tornyosultak a társasjátékok, a Lego, színezős könyvek, mesekönyvek, plüssállatok, és minden egyéb. Még kuckót is építettem magamnak, ahova csak az jöhetett be, aki tudta a jelszót. Akkor a kedvenc szavam a hami volt, szóval anyáék könnyen kitalálták a jelszót, így muszáj voltam őket beengedni a kuckóba. Az volt az egyetlen hely, ahol anya nem szólt rám, ha kupi van.

 

Aztán, amikor már nagyobb lettem, nem volt szükségem ennyi mindenre, legalább is tiniként nem azzal foglalkoztam, hogy tea partizzak a plüssállataimmal a kuckóban. Szóval, ami nem kellett, azt levittük a pincébe.

Végül hamar eljárt az idő a fejem felett, és szinte két pillantás alatt felnőttem és már a saját lakásomban találtam magam. Élvezem a dolgot, kiskoromban is már mindig ezt vártam, hogy végre felnőtt legyek, mert akkor anya majd nem szól rám, hogy rakjak rendet. Most pedig itt tartok. Elvégeztem az egyetemet, saját lakásom van és dolgozom.

 

Ez pedig anyáéknak jól jött, mert mióta elköltöztem, belefogtak egy nagy felújításba. Ahhoz viszont egy csomó hely kellett nekik a pincében. A kiskori dolgaimat nem dobták ki, mert úgy gondolták, hogy majd egyszer nekem jó lesz, amikor már eljött az ideje a gyerekvállalásnak. Azonban addig is visszapakoltak mindent a szobámba, és ott tároltak mindent. Azóta is. Pedig már rég megvolt a felújítás. És hely is van a pincében. De azt mondták, hogy így sokkal kényelmesebb nekik is, de csak azért, mert lusták levinni ismét mindent a pincébe. Engem nem zavar, nem lakom már ott, tehát nekem mindegy, hogy mi van a szobában, mit tárolnak ott.

Amikor felhozták a cuccaimat a pincéből, anyának a cipekedéstől megfájdult nagyon a térde. Ezért a megszokott módon rögtön gyógyszerhez nyúlt. Pont annyi volt otthon a fájdalomcsillapítóból, amennyi egy vagy két napra elég volt neki, szóval muszáj volt abból is bevásárolni. Mindenesetre azért akkor még elment a dokihoz, aki ízületvédő szedését javasolta neki, szóval a kettőt egyszerre beszerezte a webshopból, ahonnan gyógyszert szokott rendelni, ha annyira nem sürgős a dolog. Ha nagyon gyorsan szükség van valamire, akkor inkább leszalad a gyógyszertárba és megveszi, de ha nem sürgős, és látja, hogy majd lassan kell néhány dologból az utánpótlás, akkor onnan szokott rendelni.

 

Nem is értettem, miért nem szóltak akkor nekem, hogy segítsek a felújításban, de amikor akkor erre rákérdeztem, akkor azt mondták, hogy nem akartak zavarni, biztos sok a munkám. Erre inkább nem is mondtam semmit, viszont megbeszéltük, hogy ha már fent vannak a lakásban a játékok, akkor valamikor csaphatnánk egy jó kis játékestet.

Két héttel ezelőtt egyik péntek este meg is tartottuk, és nagyon jól éreztük magunkat. Társasoztunk és kártyáztunk, a fiúk, mármint apa, a párom és a bátyám sakkoztak is. Én nem játszottam, mert nem szeretem a sakkot. Közben rendeltünk pizzát, és a fiúk söröztek, mi pedig anyával fröccsöztünk. Még szerencse, hogy nem laknak olyan messze tőlünk, mert este kényelmesen haza tudtunk sétálni a párommal. A tesóm ott aludt anyáéknál, mert másnap mentek el valahova apával, és így sokkal könnyebb volt nekik, ha együtt, egy helyről indultak.

 

Megbeszéltük, hogy legközelebb is tartunk egy ilyen estét, mert mindenki nagyon jól érezte magát. Viccelődtem is anyával, hogy most majd óvatosan pakolgasson, nehogy megint megfájduljon a térde.