Csupa móka az élet a családommal

Csupa móka az élet a családommal

 

Imádom a játékokat. Legyen szó bármiről. Társasjáték, kártyázás, sakk, sportok, fogócska. Mindent szeretek most is, és szerettem akkor is, amikor kicsi voltam. Az egyetlen, amit nem szeretek, azok a különböző számítógépes játékok. Sosem játszottam ilyenekkel, jobban szerettem és szeretek inkább a szabadban lenni, vagy az olyan játékokat, ahol hús-vér emberekkel játszhatok, és nem a billentyűzetet nyomkodom.

Kiskoromban volt lego-m is, szerintem az még lent van a pincében. Nem emlékszem rá, hogy odaadtam volna bárkinek is, vagy kidobtuk volna. Majd hétvégén megnézem, amikor átmegyek a szüleimhez. Volt hozzá egy csomó kis bábum is, meg kis kocsik is voltak, fák meg minden egyéb. Imádtam, most is szívesen játszanék vele, ha lenne rá időm. Most már örülök annak, ha arra van időm, hogy este vacsora után olvassak egy kicsit az ágyikómban.

Két fiútestvérem van, akiknek szintén rengeteg játékuk volt, ők sokat játszottak a kis autóikkal, néha még én is beszálltam, bár jobban élveztem, amikor a kis kocsikat neki vezettem a lábuknak, és aztán hisztiztek. Az sokkal viccesebb volt. Valószínűleg amúgy azért szeretem most is az autókat, mert a fiúkkal nőttem fel és apa is sokat játszott velünk.

Miután megszereztem a jogsimat, csak úgy vezethettem, ha apa vagy a fiúk mellettem ültek a kocsiban. Igen, én vagyok a legkisebb. A hugica, akire mindig vigyázni kellett, a fiúk pedig ezt utálták. Kivéve akkor, amikor elhívtam őket is a bulikba, ahova mentem, ők pedig jöhettek csajozni. Szóval az elején ők is sokat jártak velem kocsikázni, de egy idő után aztán apáék erről leszoktak. Igaz, nem volt saját autóm, így mindig apával kellett bizniszelnem, hogy mikor nem kell neki a kocsija, és mikor tudja odaadni. Persze a benzin költségeket álltam magamnak, sosem kértem, hogy fizesse a szórakozásomat, vagy azt, hogy dolgozni vagy nyaralni járjak.

Egyszer azonban tönkrement az autó, pont akkor, amikor én használtam. Egyszer csak leállt. Nagyon megijedtem, de nem azért, hogy ebből akár hatalmas nagy baleset is lehetett volna, hanem attól, hogy apa mit fog szólni. Gondoltam, hogy biztos hallgathatom majd tőle, hogy majd én otthon megszerelhetem, addig nem megyek sehova.

 

Mindig cukkolt valamivel, én pedig álltam a sarat, még akkor is, ha tudtam, hogy esélyem sincs. Egyszer azt mondta, hogy cseréljem ki az égőt a konyhában, mert biztos én tettem tönkre. Fél óráig keresgéltem otthon új égő után, mikor aztán teljesen elröhögte magát és közölte, hogy nincs is itthon égő. Na, és most ezt képzeld el fordítva is. És mindig viccelődünk egymással, ezért is olyan jó a kapcsolatunk.

Szóval tönkrement az autó, én meg már hallottam a hangját a fülemben, hogy öltözzek át, és lássak neki a szerelésnek. Pedig totál nem értek az autószereléshez, de el tudom képzelni, ahogy ott nevet rajtam, ahogy állok tanácstalanul az autó mellett. Felhívtam, közöltem, hogy baj van. Gyorsan odajött anya kocsijával, elmondtam, hogy mi történt. Megnézte a kocsit, de nem tudta gyorsan orvosolni a hibát, szóval muszáj volt autómentőt hívni.

Elvittük aztán a kocsit apa szerelőjéhez, aki ajánlott nekünk egy helyet, ahol be lehet szerezni néhány fontos dolgot az autóhoz. Az autósbolt több helyen is üzemel, így ki tudtuk választani azt, ami hozzánk a legközelebb van. Miközben nála volt a kocsink, elmentünk az autósboltba apukámmal. Körbenéztünk és megállapítottuk, hogy ez egy igen jó bolt és mennyivel jobb lett volna, ha korábban is ismertük volna, mert akkor apa mindig jól be tudott volna vásárolni itt a kocsihoz. De mindegy, lényeg, hogy most már ismerjük és tudjuk, hogy ha kell valami, akkor ide szinte bármikor tudunk jönni.

Szerencsére a kocsinkat elég hamar meg tudta javítani a szerelő és nem került olyan sokba sem, hogy a gatyánk rámenjen és az én mákom pedig az volt, hogy ő is mondta apának, hogy nem miattam ment tönkre az út kellős közepén a kocsi, hanem egy korábbi probléma merült fel ismét és pont akkor, amikor úton voltam.

Ez nekem azért volt jó, mert apa sosem haragudna rám, sosem mondana olyat, hogy az én hibám olyasmi, ami igazából nem is, de így legalább nem tudott utána cukkolni sem. Imádom apukámat!