Asszony a konyhába?!

konyhabútorKamaszkorom óta szeretem a szerepjátékokat. Eleinte csak kockázós, klasszikus RPG-vel játszottam, játszottunk, aztán ahogy haladtunk a korral, én is meg a baráti társaságom is, úgy kezdtünk el áttérni mi is inkább az ilyen jellegű videojátékokra. Azokat szeretem, amelyekben magam csinálhatom meg a karaktert, és én alakíthatom ki a saját világomat, virtuális térrészemet.

A The Witcherrel az volt az egyetlen bajom, hogy adott volt a főszereplő karaktere, nem lehetett alakítgatni, mint mondjuk a Skyrim nevű játékban. Ott már egészen magas szintű a karakterem, sötét mágus, tűzre specializálódva. Szerettem vele játszani, mert nagyon rugalmas a játék, sok szereplővel, sok cselekményszállal, küldetéssel, akcióval. Nagyon élveztem a sárkányok megölését is, később csatlakoztam a bérgyilkos klánhoz is, azokat a küldetéseket szerettem a legjobban.

Azt a részét is szerettem a játéknak, amikor már volt elég pénzem, aranyom ahhoz, hogy megcsináljam magamnak a házamat. Az egész hely legfontosabb helyszíne a konyha volt számomra. Annyira lényeges volt, hogy még a konyhabutorom.hu weboldalát is megnéztem azzal kapcsolatban, milyen szempontok alapján érdemes berendezni egy konyhát.

Nagyon szerettem nézegetni a réginek rajzolt asztalokat és bútorokat, sokáig elbabráltam azzal, hogy a szereplőmnek kényelmes helyet alakítsak ki főzésre ebben a világban. A Sims4-ben tanultam meg, hogy mégis mennyire fontos tud lenni a konyha mint helyszín egy játékban. Ha rosszak a berendezések, és a minőségük tekintetében is van némi kivetnivaló, sokszor előfordulhat, hogy a kaja leég, olyankor a karakter sem jut elég értékes ételhez, csökken az energiája, éhesen marad.  Sőt, egy borzasztó tűzhely használatakor még maga a sim is fölgyulladhat, és akkor eljön érte a fekete halál, magával viszi, elragadja, aztán pápá karakter.

Szóval egy játékból tanultam meg, hogy a konyha nagyon fontos helyszíne az életnek. Amikor negyven éves koromra végre lett egy barátnőm, és egy rövid idő után összeköltöztünk, nagy dilemma volt a konyha berendezése. Mondtam Klárának, hogy én ebben már nagyon gyakorlott vagyok, és leültettem a laptopom elé, megnyitottuk a konyhabútoros oldalt, és végigolvastattam vele bekezdésről bekezdésre. Aztán megnyitottam a Skyrimet, majd a Sims programját is…

Leesett az álla. Ezek után kérdés nélkül megengedte, hogy én legyek az, aki majd berendezi közös konyhánkat. Szerettem nagyon Klárát, ismertem is jól, őt is meg az igényeit is, szóval ragaszkodtam ahhoz, hogy a számára legmegfelelőbb környezetet teremtsem meg. Nem akartam, hogy egy rossz tűzhely miatt eljöjjön érte a halál…

Jó lett volna egy olyan maradandó helyet létrehozni, amelyben majd a gyerekeink is megtanulhatnak főzni, csinálhatnak az első szerelmüknek sült csokoládét Bálint-napra, ahol nekik is jó lehet. Mindenképpen gyerekbiztosra akartam, biztonságos konnektort, biztonságos polcokat: ne essen bajuk semmiképpen sem.

Órákig keresgéltem a bútorok között, hogy a lehető legjobbat találjam mindenhová. Olyan asztalt, széket, vettem, amely tetszhet Klárának, amellyel elégedett lehet. A legjobbat akartam kihozni magamból, hogy elégedett legyen velem új asszonyom. Szerettem volna, ha meglepődik, hogy ez az a férfi, akihez hozzámegy majd feleségül, és ez az ember ilyen jól ismeri őt!

A konyha végső változatában nagyon csillámos és nőies lett. A bútorlapokat fehérnek választottam, csillámok voltak az anyagba szórva. Minden fehér volt, hófehér és tiszta. Ahogy Klára szemébe néztem, ezt a tisztaságot láttam, szóval úgy gondoltam, amikor az utolsó polcot szereltem föl a falra, hogy tökéletes lesz számára minden.

Amikor belépett a konyhába, szerelmem teljesen elámult. Azt mondta, még a Simsben sem építettem ilyen csodás konyhát!

Szeretettel néztem végig rajta, ő pedig rögvest nekilátott a konyhában való foglalatoskodásnak. Olyan élvezettel készített nekem pecsenyét, és annyira finomat! Azt hiszem, a konyhabútoraimmal hódítottam meg végérvényesen és visszafordíthatatlanul a szívét!