A megfelelő ajándék, és az ausztriai állásajánlatok

Fájó szívvel veszek búcsút az 5 éves unoka öcsimtől. Nagyon jó fej kis srác, és az utóbbi időben, míg itthon voltam, elég sokat vigyáztam rá, és hát eléggé a szívemhez nőtt z öcskös..

A kötelesség

Ha itthon vagyok, szívesen segítek Annának, hogy vigyázok a kissrácra, vagy elmegyek érte az oviba, vagy épp amit kell. Miután egy lépcsőházban vagyunk, így még nehezemre sem eshet, de szeretem is, ha velem van. Nekem mé nincs gyerekem, de remélem, hogy egyszer olyan helyes lesz, mint a kis öcsi.fishing-808346_640

Persze az élet nem túl kegyes sokszor, és ugye valamiből meg is kell élnünk, így sok esetben a munkám külföldre szólít. Évek óta az ausztriai állásajánlatok között válogatok, és fogadok el egyet. Szobalányként dolgozom kint, már 2 éve.

A család szerepe

Nehéz az elválás, főleg karácsony környékén. A téli szezon decemberben indul, így ezt az ünnepet már évek óta nem töltöm itthon. Persze mindig gondolok Danikára, így minden évben előre veszek neki valamit, amit aztán a család ad neki oda, hogy én küldök. Idén egy kis horgász készletet vettem neki, mivel most ez nagyon tetszik neki, hogy az apukájával, és a nagyapjával kimehetett még a nyáron. Mindig emlegeti, hogy mikor mehetnek újra. Most a kádban halászhat majd.

Fontosak nagyon, és persze hogy hiányoznak, de még pár évig biztosan ezt fogom csinálni. Remélem hogy azért ettől függetlenül jó kapcsolatunk marad, és amikor itthon vagyok igyekszem majd minél több időt velük tölteni, segíteni őket, hiszen ők az én családom.